XXV. 2017. január 7.
 

Szép jubileumához érkezett idén a Gabora-gálák sorozata: a jótékony célú nemzetközi öregfiúk teremlabdarúgó-tornát 25. alkalommal rendezték meg a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban. A jeles alkalomra a főszervező, Gabora János ismét nagyszerű mezőnyt toborzott össze, és a végén a Ferencváros megvédte gálabajnoki címét.

Először azonban hadd dicsekedjünk el azzal, hogy némi sikerélmény a Nógrád Megyei Hírlapnak is jutott, hiszen a jubileumi gála első gólját a rendezvényt nyitó bemutató mérkőzésen Futó Dávid, lapunk tördelőszerkesztője helyezte be elegánsan a Szponzori válogatott hálójába, bár igaz, utána fordult a kocka…

Az ünnepélyes megnyitón Gabora János üdvözölte a résztvevőket, a támogatókat és a közönséget. Hangsúlyozta: nagy nap ez a mai, hiszen 25 éve rendületlenül zajlik a Gabora-gálák sorozata, amelynek révén eddig több mint 72 millió forinttal támogatták Salgótarján iskoláit, gyermekintézményeit.

Ezután Fekete Zsolt polgármester nyitotta meg a tornát, hangsúlyozva, hogy a 95 éves város köszönti a 25 éves Gabora-gálát. Kiemelte, minden évben ez az első nagyobb rendezvény a városban, ahová tömegesen látogat ki a közönség. „Remélem, hogy még további 25 évet is meg fog élni a Gabora-gála” – hangsúlyozta a polgármester.

A kezdőrúgást Becsó Zsolt országgyűlési képviselő végezte el. Megkezdődtek a küzdelmek, amelyben nyolc csapat, a Ferencváros, a Videoton, a Győri ETO, az Újpest, a Debrecen, a Lázár Lovaspark, a Hotel Salgó és a szlovákiai Dunaszerdahely küzdött a végső sikerért.

A lelátókat szépen megtöltő lelkes közönség olyan régi kedvenceket köszönthetett újra a pályán, mint Dragóner Attila, Wukovics László, Vámosi Csaba (Ferencváros), Vadász Imre, Dvéri Zsolt, Sowunmi Thomas (Videoton), Kondás Elemér, Plókai Mihály, Ulveczki Zoltán (Debrecen), Fehér Csaba, Szanyó Károly, Szlezák Zoltán (Újpest), Simon Gyula, Novota Zoltán, Bari Jenő (Dunaszerdahely), Tököli Attila (Lázár Lovaspark), Novák János, Csatlós Csaba, Kisbali Gábor (Hotel Salgó) és a többi kiválóság.

A jó focira kiéhezett szurkolók nem is csalódtak, hiszen a közelmúlt kiválóságai újra bizonyították, hogy még mindig jó barátságban vannak a labdával, így a régi idők színes, szellemes futballparádéjából kapott ízelítőt a közönség, amely egy-egy remek megoldás, szép gólt láttán nem fukarkodott a tapssal és a tetszésnyilvánítással.

Az egymás után pergő mérkőzések között régi kedvencekkel is szót válthatunk. Az „öregfiúk között is az öregfiú” volt a mezőnyben Vadász Imre, a Videoton UEFA Kupa-döntős, Real Madrid-verő legendás csapatának pályára lépő „utolsó mohikánja”, aki 58 évesen is felvette a versenyt a fiatalokkal.

– Ma már én is csak ilyen baráti örömjátékokon lépek pályára, mert az ízületeim nekem sem a régiek – említi az egykori kiváló középpályása. – A Gabora-gálára mindig örömmel jövünk, mert találkozhatunk a régi barátokkal, ellenfelekkel. A Vidi UEFA Kupa-döntős gárdáját ma is becsben tartják, érezzük az emberek szeretetét, sokfelé hívnak bennünket élménybeszámolókra és a csapatunkról készült film bemutatóira.

Vadász Imre manapság anyaegyesületének U10-es csapatával foglalkozik, civilben egy boros cégnél dolgozik.

– A jelenlegi Vidi nem érdemtelenül áll az NB I-es tabella élén, ez a csapat van olyan erős, hogy megnyerje a bajnokságot, és bízom benne, hogy idén Székesfehérvárra kerül az aranyérem – említi reményét.

A Gabora-gála aranyérme viszont nem került Fehérvárra, mert a Vidi az A-csoportban jó kezdés után némileg visszaesett, így „csak” a harmadik helyért mérkőzhetett, és a most kevesebb „nagy névvel” felálló, ám több futsalban jeleskedő játékossal kiálló Ferencváros menetelt a döntőig.

A másik ágon a debreceniek meglepetésre legyőzték az esélyesnek titulált újpestieket. A cívisek között feltűnt Kondás Elemér, a Loki két bajnoki címet és Magyar Kupa-győzelmet kovácsoló korábbi sikeredzője.

– A mieinket rendszeresen meghívják Salgótarjánba, de nekem eddig ez idő tájt a Loki nagycsapatával voltak teendőim – említi. – Idén viszont „szabad” vagyok, és kihasználtam az alkalmat, hogy ezen a jó hangulatú, magas színvonalú tornán pályára lépjek. Jól érzem magam a régi barátok, nemes ellenfelek között, és úgy vélem, hogy még nem lógok ki a sorból.

Mint a sikeres szakember elmondta, jelenleg szabad, és várja az újabb szakmai kihívásokat.

– A mostani Lokiról nem akarok mondani semmit, mert ez nem lenne etikus. A statisztikák úgyis önmagukért beszélnek – említi az edző, aki aztán csapatával egyszer-kétszer „beleszaladt a késbe”, és nem is jutottak be a legjobb négy közé.

Ebben a csoportban éppen a Gabora-gálán újonc Lázár Lovaspark legénysége jeleskedett, akik jó futsalosként nem a trükközésre helyezték a hangsúlyt, hanem „annak rendje-módja szerint” bedarálták az ellenfeleiket, s így ők jutottak be a fináléba.

A parázs csaták hangulata egyszer-kétszer átragadt a közönségre is, de a „készenléti” emberek visszaterelték igazi medrükbe az eseményeket. A jó hangulatban üde színfoltot jelentett a Pécsi Mazsorett Együttes és a Magyar Tricky Ball válogatott lányainak látványos bemutatója, de Fásy Ádám is elhozta szépségkirálynőit, így látnivalóban a pályán kívül sem volt hiány.

A nagy csaták közepette a játéktéren túl is sok egykori kedvenccel találkozhattunk. Feltűnt a lelátón a Szalay Miklós, Répás Béla, Básti István alkotta legendás tarjáni középpályás trió, de a csapatvezetők, bemutató meccsek résztvevői között láthattuk a győri Póczik Józsefet, a fradista Lipcsei Pétert, Hajdu Attilát, a fehárvári Szabó Józsefet, a félig-meddig ma is tarjáni Jónás Gyulát, vagy a legendás sportújságírót, Zsengellér Zsoltot, a szintén az SBTC-ből indult világbajnoki ezüstérmes Zsengellér Gyula fiát.

A pályán látottakról Répás Béla, a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke elmondta: – A 25 éve létező jótékonysági torna célja dicsérendő, és a gála valóságos népünnepély, de idén van bennem egy kis hiányérzet, mert nincs a csapatokban annyi jó játékos, mint a korábbi években, kevesebb az olyan egyéniség, aki tűzbe-lázba hozza a közönséget. De persze így is nagyszerű a gála.

A korábbi kiválóság véleménye egyébként sok máséval is egybecsengett: csillogó parádéból lassanként „küzdősporttá” válik a Gabora-gála.

A szinte „vérre” menő küzdelmek közepette a hangulat idén is a tetőfokára hágott, amikor Valaskó Ferenc színész-énekes előadta a dunaszerdahelyi mérkőzések előtt rendre elhangzó Nélküled című dalt. Megrázó volt, amikor egyszerre ezer torokból hangzott fel a refrén: „Mi egy vérből valók vagyunk!”

Az izgalommal várt fináléban csakugyan a két legjobb csapat csapott össze. A találkozó előtt Dragóner Attila, a Fradi 28-szoros válogatott, kétszeres bajnok hátvédjét faggattuk, aki visszatérő vendég Tarjánban.

– A Gabora-gála hosszú évek óta olyan torna, amelyre nemcsak azért jön el a Ferencváros, mert mi együtt jól érezzük magunkat, hanem azért is, mert örömmel segítjük a jótékony célt, és úgy érzem, méltóképpen képviseljük a zöld-fehér színeket – említi a korábban a portugál Vitóira Guimaraes csapatában is jeleskedő hátvéd, aki jelenleg a Fradi utánpótlásedzőjeként tevékenykedik.

– Most is vannak nagyon tehetséges fiataljaink, és azon dolgozunk, hogy a koruknak megfelelő képzéssel, lépésről lépésre beépítsük őket a felnőtt futballba – említi Dragóner, akinek fia, Filip is mindinkább beépül a felnőtt fociba, jelenleg az NB II-es Nyíregyháza csatáraként bontogatja szárnyait.

– A fiam jól érzi magát Nyíregyházán, ahol nagy tervek vannak, és ő is jó úton jár – értékelt a védő, aki a mai Fradiról – amely az NB I-ben a 4. helyről várja a tavaszi folytatást – elmondta: – Bízom benne, hogy az őszi hullámzó teljesítmény után, jó felkészüléssel és néhány igazolással visszalendülnek a régi kerékvágásba, és tavasszal mind a bajnokságot, mind a kupát megnyeri a Ferencváros.

Ám addig is még előttük állt a 25. Gabora-gála döntője, amelyre Dragóner Attila győzelmet tippelt saját csapatának. Nem is beszélt a levegőbe!

A parázs hangulatú fináléban az öregfiúk technikás focijához képest sokkal inkább futsalt láthatott a közönség, amelyben sokáig a Lázár Lovaspark látszott jobbnak, Szimcsák Tamás révén vezetett, és mezőnyfölényben játszott, amikor a hajrában a Fradi Besenyei Ferenc fejesével kiegyenlített. A folytatásban mindkét oldalon kimaradtak a helyzetek, így az 1–1-es döntetlen után következtek a büntetőrúgások, amelyben a Ferencváros bizonyult jobbnak, így a zöld-fehérek megvédték a tavalyi elsőségüket.

A 25. Gabora-gáláról a főszervező, Gabora János gyorsértékelésében elmondta:

– Úgy érzem: mint minden évben, most is elmondhatom, hogy ez volt az eddigi legjobb Gabora-gála. Mindig sikerül rátenni egy lapáttal, hogy valami újjal meglepjük a kedves közönséget. Idén például egyszerre három szépségkirálynőt köszönthettünk Salgótarjánban. Emellett az újonc Lázár Lovaspark is kiemelkedően játszott. Kaptam is értük hideget-meleget, de ez azért van, mert ezek az öregfiúk még mindig nem szeretnek veszíteni. Ha pályára lépnek, mindenki nyerni akar. Öröm közöttük lenni! Öröm az is, hogy az iskola részéről 80 ember és az én baráti köröm is egész nap azon ügyködött, hogy mindenki jól érezze magát. Soha ennyi buktatóban nem volt részem, mint az idén, de ezeket sikerült megoldanunk. Nagyon elfáradtam, pihennem kell, és majd meglátom, hogyan tovább. Azt viszont örömmel mondhatom, hogy a gála bevétele 1 millió 700 ezer forint. (Időközben a riói olimpiai bajnokok által felajánlott és kalapács alá került mez 150.000 forintja is megfejelte a bevételt, így a végösszeg hivatalosan is 1.850.000 Ft! - a szerk.)

A bevételt idén a Kodály Zoltán Általános Iskola Pro Arte Musica Alapítványa kapja.

(forrás: Balás Róbert)